Nyugati vélemény a magyarokról


Az itt elérhető cikk azt a benyomást kelti, mintha a nyugat legkiválóbb és legbefolyásosabb gondolkodói egységes és fenntartások nélküli tiszteletet mutatnának Magyarország iránt:

http://domonyi.aries.hu/velemenyek-rolunk-MAGyarokrol.html

 

Két eltérő vélemény, amelyről véletlenül tudok:

 

“A magyar szó a nyomor szóból származik.” – Orseolo Péter

“Nyomorult vagy magyar, mert mindig a nehéz sorsod felett keseregsz, de semmit sem teszel azért, hogy ez a sorsod megváltozzon.” – Comenius

 

Feltűnt továbbá a szövegben, hogy a dalai lámát úgy állították be, mintha igazolta volna azt az elképzelést, miszerint a bolygó titkos energiaközpontja Magyarországon található. A valóságban, amikor erre a dalai lámánál rákérdeztek, nevetve azt válaszolta, hogy a Földnek nincs szívcsakrája, s hogy a magyarok hajlamosak túlzó módon a világ középpontjának tekinteni magukat. (Az erről készült filmfelvétel elérhető a YouTube-on.)

De a legnagyobb ellenérzéseket az összeállítással szemben az keltette bennem, hogy mennyire ellentmond annak, amit a mindennapi életben tapasztalhatunk a magyar átlagembereknél. Az lehetséges, hogy a magyar (pontosabban sok esetben magyar zsidó) tudósok / feltalálók látványos eredményeket értek el, azonban korántsem véletlen, hogy ezeket az eredményeket többségük miért nem Magyarországon valósította meg. A magyar átlagember a sötét ravaszságával és harsány zavarodottságával átmenetet képez a cigányok végletesen ilyen jellegű felfogása, illetve a nyugati népek ésszerű, bár mechanizált felfogása között. Nem lehetetlen, hogy ennek az elmebeteg szemléletmódnak az alapjai, ha őszinte érdeklődéssel társulnak, jelentős alkotásokra tehetnek képessé, azonban végső soron ugyanez az elmebeteg szemléletmód, s a vele sok szálon összekapcsolódó, parancsuralmi fegyelem iránti vonzalom volt az, ami a magyar alkotókat minden korban elüldözte az országból. A veszélyes politikai mozgalmak támogatásától, a hétköznapok igazságtalanságain át, a teljesítmények intézményes semmibevételéig mindenhol fellelhetjük a magyarok kifordult észjárását, ezek a területek pedig együttesen olyan társadalmi környezetté állnak össze, amely menekülésre készteti az egészséges világlátásúakat.

Érdemes megfigyelni, miként ábrázolják a magyarokat a nyugati filmekben, így a My Fair Lady-ben, a Bérgyilkos a szomszédom-ban, vagy az Áldott kezek-ben! Maga a cikk sem más, mint reakció a magyarok jellemzavaraira, pontosabban a jellemzavaraik által kiváltott alsóbbrendűség tudatra, amit egy erőltetett büszkeséggel próbálnak elfojtani. Mert azt ne higgyük, hogy a nyugati átlagember Magyarország relatíve alacsony gazdasági teljesítménye miatt nézi le a magyarokat! A görögöket vagy az íreket soha nem nézték le annyira, mint a kelet-európaiakat, holott ezen országok gazdasági teljesítménye adott időszakban akár el is maradt Magyarországétól. Sokkal inkább a magyarok alpári viselkedéskultúrája az, ami általános megvetést vált ki nyugaton, s ebbe a viselkedéskultúrába sok minden beletartozik: így az, hogy nem tudják mi a szép, s nem is fontos nekik, hogy környezetük olyan legyen, amit szépnek feltételeznek, az, hogy társas érintkezéseikben leépítő játékokat játszanak, vagy akár az, hogy képtelenek az ésszerű életvezetési döntésekre, amelyek helyett szorongásaik, haragjaik és önzéseik irracionális viselkedést vezérelnek le náluk.

Közhelynek számít, hogy magyarnak lenni kollektív neurózis, ám legalább ennyire igaz, hogy magyarnak lenni kollektív pszichózis. Az ugyanis, ahogyan itt a szorongás, a harag és az önzés, illetve a kényszeresség szerveződik, egyértelműen pszichotikus tendenciákat mutat.

Reklámok
  1. Markó Attila

    neked elég rossz elehet az életed ezekkel a tapasztalatokkal..

  2. Ha itt valakinek harsány zavarodottsága és elmebeteg szemléletmódja van, akkor az a cikk írója. És őszintén sajnálom. Szerencsére ez nem nyugati vélemény a magyarokról, hanem egy háborodott idióta öngyűlölő-magyar önostorozása.

  3. Tök felesleges nemzetkarakterológiákat írni, hogy milyenek a magyarok, milyenek a németek, a cigányok, stb. Nincsenek ilyenek, hogy magyarok, magyar emberek vannak akik lehetnek ilyenek is, olyanok is, pont mint más nép. Amit minden hasonló cikk (az eredeti is, meg ez is) tesz, az annyi, hogy a különböző véleményeket és eseményeket összegyűjti és absztrahálja, hogy megalkossa belőle “a magyart”. Teljesen felesleges és szubjektív. A szociálpszichológia és egyéb társtudományok rég felhagytak a nemzetjellemzésekkel.

  4. Érdekes, a zsidóknak is ez a véleményük a magyarokról! 🙂 Ki írta?

  5. Aki ezt a cikket írta az elég beteg

  6. Földvári Gábor

    😊 Magyarország..közép Európa. Mértani pontossággal. A Csepel sziget északi csücske a mértani középpontja. Tehát..nem kelet Európa 😊 A többi baromságra felesleges válaszolni..az illető aki írta, saját belső gyötrödéseit, komplexusait, kisebbrendű és alsóbbrendű lényét nyögi ki ránk magyarokra, irigykedve és dühtől fűtve 😂
    ..egy szerencsétlen idióta 😉👍

  7. Ilyen az, amikor a pszichológiailag torzult figurák egymás között megegyeznek abban, hogy a bölcs ember egy szerencsétlen bolond. Nem tudnak szembenézni azzal, hogy miben élnek, s amikor valaki szembesíteni próbálja őket, akkor azonnal rávetítik a zavarodottságukról önkéntelenül is kialakult, frusztráló sejtéseket. A valóság pedig ebben az esetben az, hogy a magyarokra a népjellem szintjén jellemző a közönségesség, az alattomosság, a rend iránti, középkori természetű igény, s ugyanakkor egy szintén a középkort idéző hajlam a társadalmi berendezkedés kaotikussá tételére. Mindez az emberek meghatározó hányadánál itt egészen látványos, s még akiknél nem az, mintegy alaptónusként általában azoknál is felismerhető. Ezért tekinthetők ezeket a jellemvonásokat a népjellem részének, ami nem jelenti azt, hogy adott esetben valaki (főként, ha sok időt töltött a nyugati és északi országokban) ne tudná ténylegesen meghaladni ezt a személyiségállapotot.

    Azt, hogy a fenti hozzászólások mennyire nem őszinték, már csak az a földrajzi álokoskodás is jelzi, ami szerint Magyarország Európa közepe volna. A valóság ezzel szemben az, hogy Európa határait nem földrajzi, hanem kulturális szempontok alapján határozták meg, kulturálisan pedig Magyarország Európának egy periférikus szerepet kapott, keleties vonásokat mutató területe. Nekem számos olyan “beteg” ismerősöm volt, akik arról számoltak be, hogy amikor visszatértek Magyarországra, akkor kitört belőlük az undor, pánikrohamot kaptak, vagy depressziósak lettek. Mások arról beszéltek, hogy mindig boldogan jönnek ide vissza, vagy fontolgatják a visszaköltözést, de ahányszor itt vannak, olyan jelenetekkel szembesülnek a hétköznapokban, amelyek után “elmegy a kedvük az országtól”. De találkoztam olyan emberrel is, aki inkább a rokonának fizette a repülőjegy árát, minthogy visszalátogasson ide, ugyanis amikor Budapesten járt, akkor “egy rohadó várost látott acsargó emberekkel”, ő pedig “nem fog kétszázezer forintot fizetni azért, hogy szenvedjen”.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s